MEDITACIONCENTER

MEDITACIONCENTER

Életünk során számtalan harcba veszünk részt,nem test és vér ellen,hanem erők és hatalmak ellen,amelyekből ha ügyesek vagyunk gazdagabbként,ha kevésbé akkor szegényként figyeljük meg a csatamezőt... minden lépesünk,levegővétel,érzés és gondolat üzenetet hord és ha képesek vagyunk a sorok közt kiolvasni a lényeget gyönyörű mesét hallunk és akkor tapasztaljuk az élet igazi örömét... a káprázat csaloka fényei akár szilveszteri tűzijáték puszta figyelmeztettő jeléül szolgálnak az utazés során... manapság nehezére esik az embernek bevallani hogy tévedett még nehezzebre megbocsátani... a karma karmai közt élünk az gondolva szabadok vagyunk... itt vagyubk, hogy egymástol tanuljunk...világítótoronyok az élet megbolygatot vizein... a nem létező múltbol táplálkozunk és képesek vagyunk ott kereseni a menedéket ahol egy-egy boldog pillanat az ölében vesz és akár a kis gyereket ringatózva megnyugtat,majd amikor magunkra vagyuk hagyva minden felől pofonok zuhannak.. mert ha mi is de az élet figyelmeztett... a városi zajtól a szavait nem hallván nem bölcsként élünk tovább a szegény életünket... amikor a "gyerekes" szót legközelebb használatba veszük gondolkozunk el valodi értelmén mert azok voltak az igazán tiszta , ártatlan ,spontán és örömteli pillanatok és napról napra mi maradt belőlük... egy merev, kocka fejű,viccesnél vicesebb szabályokal teli "társaság" aki az hiszi tudja melyik az a jó út... mindenki csak jót akar mégis olyan helyre vagyunk utalva ahol a hazugság,önzés,irígység,féltékenység csapdái nagyobak mint a ház... amikor 3om csoda betűnek köszönhetően megváltoztathatjuk a valóságot a hazugság felé.. mert miért is lennénk ott a megbeszélr időben amikor megengedhetjuk magunknak hogy ki tudja milyen újabb oknál fogva késsel... és ez csak egy... ami szép lassan "életsítulsává" válik... hehe és attól kezdve a szeretett barátunknak már nem esik rosszúl, hogy ismét megtette mi meg már megszoktuk...valójában így kell hogy legyen...ez lenne a "modernvilág" egyik kis kapujaamin átbújva olyan párhuzamos világba találjuk magunkat ahol ez belefér... ez emberek badarságokra pazarolják az idejüket mindig és ismét ugyanazokat a szavakat rágják és ugyanazokat a gonddolatokat pörgetik...majd amikor számukra újdonságal találkoznak a nem értés és a befogadni nem tudom képesség mérete kezd félelmetessé válni... elfelejtettük figyelni s természet jeleit és szavak nélkül megbeszélni szeretetteinkel a következő lépéseket...mert mi is az élet hanem egy utazás számtalan kalanddal csak hogy a mentáliis énnünk zátonyra futott és onnantól kezdve csak helyben tapogatunk... az agy szülte félelmetlegrosszabb barátnak tartjuk...valojában az...inkébb jópófa pajtásnak tűnik aki képes rábeszélnni minden féle ostobaságra...megérkezek e valaha abba a szélcsan kis övölbe ahol nem fogok félni és biztos leszek a döntéseimbe...ahol elfogadom és szeretem magamat és ahol soha semmi nem állhat az utamba..gey pillanatra elgondolkozzom...hangosan elnevetek...és rájövök...histzen már rég megérkeztem...otthon vagyok...nincs tegnap és holnap...csak itt és most és amit megteszek saját magamért annyim lesz... mindenki képes ra csak sokan hajlamosakhosszantan elmesélni mi valójában miért is nem azok a jó szövetségesseket választják játszótársúl hanem mindeféle buta gondolattal akadályozák magukat...egyszer és mindöröké szabadak vagyunk.. ezzen a nyári éjszakán maganba szippantom a téli hold ragyogását...hagyom hogy telitödjőn az öreg testem majd lassan kilélegezve a mesterem által megáldot mantrat kezdem zengetni...és a szívemben egyre szélesebb a mosoly...nem létezik a világon az varró aki ránk szabhatná a boldogság ingjét... mert az nem létezik... az már bennünk van csak elő kel vadászni ... a terebélyes tölybarátom megtáncoltatja a számtalan gyermekét...karjaiba vesz é sringatni kezd...most már nyugot vagyok...

hannafeszt újjság